1913. június 14-én Pulán született, egy Nagyvázsony melletti kis faluban, paraszti szülők gyermekeként. Elemi iskoláit (6 + 3 évet) itt helyben végezte. Tanítója felismerte a jóeszű és lelkű, szorgalmas kisdiákot és az ő hatására, szülei szegény körülményei ellenére, beíratták a Kőszegi Állami Tanító Képző Intézetbe. Itt képesítőzött 1930-34-ben. Egy nővére és egy mostoha öccse volt. /Édesapját az első világháborúban veszítette el./ Nevelőapja sajátjaként szerette, még a dohányzásról is lemondott, ezzel is hozzájárulva a tanítás költségeihez. Szünidőben aztán szorgalmasan végezte a paraszti munkákat, és mint könyvszerető diák, rendbe hozta a már szétesőben lévő idősek imakönyveit. Jó hallása és zenei érzéke volt, így gyakran játszott a kis falusi templom orgonáján. A tanítóképző elvégzése után egy évet helyettesített Szigligeten, majd megpályázta a paloznaki kántortanítói állást, amit 1936. november 1-vel vett át Csonka Ernőtől, elődjétől. Egy tanerős, úgynevezett összevont iskola volt ez, idejártak a helybelieken kívül Lovas és Alsóörs diákjai is. Az 50-70-es létszám bizony komoly kihívást jelentett a fiatal tanítónak. Türelemmel, egyszerűségével, odaadó munkájával sikeres „nebulókat” nevelt, akik sikeresen megállták a helyüket a felsőbb iskolákban is.

1946. január 14-én nősült meg, két fiú és egy leánygyermeke született boldog házasságából. „Szendi György TANÍTÓ volt, így nagybetűvel, azok közül, akik szívvel-lélekkel a hivatásuknak érezték ezt a szép szolgálatot és neveltek fel nemzedékeket, a becsület a szülőföld szeretete és a természet csodáinak megismertetése, tisztelete szellemében” -írta egyik tanítványa. Szívesen foglalkozott nem csak a fiatalokkal, de azok szüleivel is. Vidám és komoly színdarabokat rendezett, amit gyakran bállal összekötött tea est követett. Természetszerető ember volt a tornaórákat, amíg az idő engedte, mindig a szabadban (Királydombon) tartotta. Évente, „madarak és fák napján” nagy kirándulásokat tett a gyerekekkel, ami maradandóbb élményt jelentett, mintha könyvből tanultak volna. 1974. szeptemberében nyugdíjba vonulásával megszűnt a paloznaki iskola. 1984. augusztus 14-én pedig végleg eltávozott közülünk.

Az önkormányzat 1999-ben elsőként neki ítélte az akkor alapított díszpolgári kitüntetést.