|
Szent József Ház - folyt. köv.
|
|
Nagyon örülök, hogy a szülők összefogtak a fiatalok érdekében, annak pedig különösen, hogy Török Gyöngyi elvállalta a kulcs(os) ember szerepét. Bár a klub működtetésének rendje szépen alakult: a fiatalok maguk kezdték a saját igényeiket a külső elvárásokhoz igazítani, az időnként fellobbanó kedélyek lecsillapításához mindenképp szükséges a szülők támogatása. Én a problémát abban látom, hogy a fiatalok a klubot nem intézményként kezdték használni, hanem spontán összejöveteleik helyszíneként, ami aztán szépen, fokozatosan pont általuk "intézményesedhetne", tehát ők maguk alakítanák ki a működtetésének a rendjét. Ehhez kellene a felnőttek részéről türelem és több megértés. A Szent József Házban (tudtommal) semmilyen rendbontás nem történt, annál több érdekes esemény: néhány szervezett program és számtalan meghitt, baráti beszélgetés. Mások felfogásában a klub egy intézmény, amelynek a rendjéhez a fiataloknak kell alkalmazkodniuk. Ezt azért nem értem, mert a fiatalok nélkül kong a Szent József Ház. Kinek az intézménye tehát? Gyöngyi meglátását magam is osztom: kamaszokat nem könnyű nevelni, de talán épp ez a bökkenő, akkor is nevelni akarunk, amikor nem arra lenne szükség. Tükröt tartanak elénk, minden hiba, erény, ami korábban jellemző volt a lépéseinkre, hirtelen kíméletlenül elénk tárul. Ez a vers pedig NAGYON tetszik nekem: Khalil Gibran: A próféta (részlet)
Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek. Ők az Élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és lányai. Általatok érkeznek, de nem belőletek. És bár véletek vannak, de nem birtokaitok. Adhattok nekik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok. Mert nekik saját gondolataik vannak. Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem. Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem. Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok. Mert az élet sem visszafelé halad, sem a tegnapban meg nem reked. Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppenek el. Az íjász látja a célt a végtelenség útján, és feszít meg benneteket minden erejével, hogy nyilai messzire és sebesen szálljanak. Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása; mert Ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan.
|
Views(898)
|
Comments(8)
|
Paloznaki fiatalok - jó, hogy vagytok! Korábban nem vettem részt a Szt. József ház használatával kapcsolatos ügyintézésben, a felmerült problémákról, csak a múlt hét vasárnap tartott szülői megbeszélésen szereztem tudomást. Ez az alkalom több szempontból tanulságos volt: sokan összegyűltünk, mindenki megoldást akart és hajlandó volt a "célcsoport", a fiatalok érdekeit előtérbe helyezni. Ez a mai viszonyok között már önmagában véve ritka. Úgy érzem korrekt, demokratikus megoldás született, az érintettekkel együtt, értük. Őszintén remélem, hogy a megállapodott rend(szer) segít kivédeni az eddigi támadásokat, biztosítja a Ház kulturált működését, a fiatalok tartalmas együttlétét, szórakozását. Ami számomra egyértelművé vált ismét, hogy mennyire igaz az a közmondás: "sok bába között elvész a gyerek". Kell, hogy legyen a Háznak gazdája, lehetőleg egy intézmény (szervezet) és kell, hogy legyen a használatnak felelőse, enélkül kaotikus állapotok lesznek, mindenki számonkér és zárat cserél... Ami viszont elszomorított, hogy az előzmények megismerése alapján nem éreztem a község aktív polgárai által, pont a hasonló civil kezdeményezések felkarolása, támogatása céljából létrejött egyesület óvó-védő és ösztönző jelenlétét, támogató hozzáállását. (Bár ez sem teljesen igaz, hiszen a jelenlévő szülők, gyermekek jó része tagja az egyesületnek, de most ők nem ilyen minőségükben voltak jelen...) Pedig az életünknek egyetlen értelme van, helyet csinálni a jövő nemzedéknek, nem elvenni tőlük a lehetőséget, hanem példát és irányt mutatni. Jóval fontosabbnak érzem azt, hogy gyermekeink, a község fiatal polgárai (leendő vezetői?!) békés, nyugodt és védett helyen, közel a lakóhelyükhöz lehessenek EGYÜTT, szervezhessenek programokat, mint azt, hogy hány messziről jött vendéget sikerült megetetni, megitatni. Szomorúan látom, sokan nem értékelik eléggé azt, hogy a gyermekeink lehetőséget kaptak a közösséggé válás kivételes érzésének megismerésére és arra, hogy a saját falujukban lehessenek együtt. Pedig nekünk, szülőknek mennyivel egyszerűbb: nem kell fürkészni a buszmenetrendet, esetleg lesni az órát, vagy küzdeni az álmossággal, hogyha hív, érte tudjunk menni. Tudjuk, hogy itt van közel, s majd hazasétál... Segítsük, támogassuk őket, hogy ez így maradhasson a jövőben is! Pusztai Ágnes
By: Pusztai Ágnes
, On
Monday, 16 November 2009
|
|
Fiatalság bolondság Szerintem szigorúbban kellene venni. Nem lehet mindent ráhagyni a gyerekekre. Inkább tanuljanak, meg viselkedjenek tisztességesen. Aztán jöhet a többi. Végre van egy szép épület nem kellene tönkretenni. Nem vezet jóra ha szabadjára hagyják a tiniket. Ital, cigi a többiről nem is beszélve.
By: nick name
, On
Tuesday, 17 November 2009
|
|
????? A véleményét tiszteletben tartom, de az állításait szinte mondatról mondatra cáfolni lehet: a fiatalok tanulnak, nem viselkednek tisztességtelenül, nem teszik tönkre a Szent József Házat. Néhányan közülük ugyan cigiznek, és a nagyobbak néha fogyasztanak alkoholt is, nyilván, de ez nincs közvetlen kapcsolatban az ifjúsági klub működésével. Mint ahogy az ittas felnőttek viselkedéséért sem a szüreti bál a "felelős".
By: pócsik andrea
, On
Wednesday, 18 November 2009
|
|
Fiatalság bolondság?:S Siv Widerberg: Mónáéknál
Mónáéknál Úgy beszélnek a gyerekkel, mintha nagy volna. ,,Mit gondolsz?" kérdik -Móna papája meg a mamája- ,,Mit gondolsz? Szerinted hogy lenne jobb? Szerinted hogy kéne csinálni?" Aztán: ,,Értem. Azt mondod? Lássuk csak. Tényleg, tökéletesen igazad van!" Vagy: ,,Nem, azt hiszem, ebben tévedsz."
Szeretném, ha Mónáéknál - nálunk lenne.
Ezzel a verssel csak azt szerettem volna elmondani, hogy nagyon remélem, hogy egyszer majd egyenrangúan tudnak kezelni minket a felnőttek, és nem néznek le, hogy ,,ezek csak hülye kamaszok". Szerencse, hogy Paloznakon rengeteg felnőtt van akik segítenek nekünk, de sajnos akad olyan is, aki ellenünk dolgozik. Remélem, hogy egyszer ők is belátják, hogy tévedtek, és igenis nagyon sok értelmes fiatal van, akik tiszteletre méltóak!
By: Czeglédy Sári
, On
Wednesday, 18 November 2009
|
|
??? Sajnálom,hogy a nevét nem vállaló hozzászóló így vélekedik az ifjúságról,így nem tudhatom,hogy van-e neki serdülő-vagy kisebb gyermeke.Bár a szavaiból én inkább arra következtetek,hogy nincs.A többiek véleményével teljes szívemből egyetértek.Hajrá Fiatalok-Hajrá Paloznak:)Török Gyöngyi
By: Török Viktória Gyöngyi
, On
Wednesday, 18 November 2009
|
|
Amit szabad Jupiternek....?! Szerintem is szigorúbban kell venni. Ezért fontos számomra -mindenekelőtt -, hogy tanuljanak a gyermekeim, gyerekeink. Azonban a tanulás fontossága és a "tisztességes viselkedés" csak akkor lesz az életük része, ha ezt a példát mutatjuk nekik. Ha a munkánkat rendesen, lelkiismeretesen végezzük és "tisztességesen" viselkedünk másokkal, ez automatikusan a gyermekeink életének a természetes része lesz. Mint ahogy az is, hogy van egy szép házunk, lakásunk, amit nem teszünk tönkre, hizszen a mienk, felelőssek vagyunk érte. Ez a felelősségvállalás csak úgy alakulhat ki, ha rájuk bízunk valamit, azt magukénak érzik és felelősséget vállalnak érte. (Ez esetben a Házért.) Csak olyan viselkedést várhatunk a Tiniktől, gyermekeinktől, amelyet mi is mutatunk nekik. A cigiért és az italért az vesse rájuk az első követ, aki maga nem csinálja... Nem véletlen, hogy azokban a családokban felnövő gyerekek, ahol az egyik szülő dohányzik, nagyobb eséllyel lesznek dohányosok, mint ahol az egyik sem. Ahol, pedig mindkét szülő dohányos, ott egyenes út a viselkedésminta eltanulása, vagy - ritkább esetben - a teljes szembefordulás, tiltakozás. Nem tudom mi az a "többi, amiről nem is beszélve", de kiváncsi lenék rá! Van egy ötletem! Például az, hogy a véleményünket mindig a nevünket aláírva, felelősséggel vállaljuk. Ja, ez is példamutatás a Tiniknek... Pusztai Ágnes
By: Pusztai Ágnes
, On
Wednesday, 18 November 2009
|
|
!!!! Ilyenek a csemetéjükkel elfogult szülők! Inkább máshol randarilozzanak a kölykök. Nekünk a szőlőben kellett kapálni, így nem értünk rá cigizni meg hajnalig mulatozni 14 évesen.
By: nick name
, On
Thursday, 19 November 2009
|
|
reponse Kapálni gondolom nem éjjel kellett, utána ha valaki nagyon akart, biztosan ki tudott volna menni "mulatozni". Én sem nappal járkálok ki pénteken, hanem este, mert akkor érek rá, mert addig iskolában vagyok/tanulok/külön órára járok... U.i.: A kapálós-dolog pedig már elég elavult.
By: Czeglédy Sári
, On
Saturday, 28 November 2009
|
