Olimpiai bajnok vizilabdázó
1949-től a Fáklya Opera, 1952-től a Budapesti Vörös Meteor, 1961-től a Csepel Autó, majd 1969-től a Budapesti Vasas úszója és vízilabdázója volt. Jelentős sporteredményeket vízilabdázásban ért el. 1959-től 1968-ig nyolcvan alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. Tagja volt az 1960-ban olimpiai bronzérmes és az 1964-ben olimpiai aranyérmes magyar csapatnak. Az aktív sportolást 1972-ben fejezte be. Visszavonulása után a szakedzői, majd vízilabda mesteredzői oklevelet szerzett és a legsikeresebb hazai klubedzők egyike lett. 1972-től – többszöri, több éves megszakítással – 1986-ig a Vasas vezetőedzője volt. Irányításával a Vasas vízilabdacsapata hét magyar bajnoki címet nyert, illetve kétszer nyerte el a Bajnokcsapatok Európa Kupáját és egyszer a Kupagyőztesek Európa Kupáját. A Vasasnál edzőségét megszakítva 1978-tól 1979-ig az iráni válogatott, majd 1981-től 1982-ig a görög Ethnikosz vezetőedzője lett. 1983-ban – Mayer Mihály utódaként – a magyar válogatott szövetségi kapitányává választották. Irányításával a magyar válogatott az 1983. évi római Európa bajnokságon második, az 1985. évi szófiai Európa-bajnokságon 5. helyezést ért el. 1985-ben lemondott, utóda Gyarmati Dezső lett. 1987-től ismét a görög Ethnikosz, 1990-től a Tungsram SC, 1991-től 1997-ig a nyugat-berlini Spandau 04, majd a svájci SVVC Morgan vezetőedzője lett. A paloznaki faluközösség megbecsült tagja. Sportolói, edzői és szövetségi kapitányi munkája, valamint a paloznaki faluközösségben eltöltött évek elismeréseként 2010-ben díszpolgári címmel tüntette ki az önkormányzat.
Rusorán Péter 70 éves MOB
